Felültem az ágyamban és ásítottam egy hatalmasat.Laposakat pislogva felkeltem és lesántikáltam a lépcsőn.Jerome a kanapén ült ölében a laptopjával.Megköszörültem torkomat jelezve,hogy figyeljen rám.
-Mi az?-kérdezte unottan.
-Tudod ,ma van az első napunk ebben a suliban!-vigyorogtam izgatottan.
-Ja.Na és?-nézett fel rám.
-Milyen bőszavú valaki.-jegyeztem meg álmodozó arccal.
-Bocsi én csak...áááá mindegy...-ásított fel ikertestvérem.
-Na jó, egy kettő nyomás öltözni!-parancsoltam szigorúan.
Jerome felállt és felsétált a lépcsőn én pedig elindultam a földszinten lévő gardrobom felé.Megjegyzem ez a gardrób nagyjából akkora mint másnak a lakása.Kicsit nehéz megtalálni a megfelelő cuccot de mire való az idő?Hogy elfecséreljük.Mire másra.
Míg végre sikerült megtalálni a megfelelő ruhát(piros,fekete miniruha) már csak 5 percem volt megcsinálni a hajamat és fogatmosni.Menni fog?Nem kérdés.....Így 5 perc múlva készen(és csinin) álltam az ajtóban.Jerome nagy lazán lesétált a lépcsőn és kilökte az ajtót.
-Kocsikulcs?-kérdezte.
-Motorral megyek.-válaszoltam és meglóbáltam a kezemben lévő slusszkulcsot.
-Jó,én is!
-Verseny?-kérdeztem.
-Ha nem bőgöd el magad mikor veszítesz.....
Felpattantam a motoromra és beindítottam.És gáz!Ikertesóm se volt rest és 10 perccel késöbb még mindig én vezettem.Épp nevetve megakadályoztam,hogy beelözzön mikor hirtelen nekiszáguldottam egy falnak.A motorom felrobbant.Teljes káosz.Egy pár autós leállt és vadul tárcsázni kezdte a mentőket és a rendőrséget mikor váratlanul kisétáltam a füsttömegből ami körbevette a használhatattanná vált járművemet.Mindenki elbámult,hogy hogy élhettem túl egyetlen karcolás nélkül.Én viszont csak felszálltam Jerome mögé és ujjból száguldani kezdtünk otthagyva az enyhén szólva meglepődött tömeget.
Hű!
VálaszTörlésNa ez gonoszság volt!
Így felcsigázod a kíváncsiságom és csak így
abbahagyni?:D
Várom a folytatást!
Remélem ez lesz most már az állandó blogod!;)
Üdv:Isabella
U.I.:mindez ellenére nagyon tetszett!
:) örülök
VálaszTörlés